a szokásos dilemma: mi legyen az úticél?

A szokásos nyár végi úticél kiválasztása idén, 2009-ben sem ment könnyen. Az egyetlen biztos dolog az volt, hogy tenger mellé menjünk nyaralni: bár kedvelem a hegyeket is, mégsem telhet el nyár a tenger élménye nélkül. Ez egy olyan szerelem, amit nehezen lehet megmagyarázni, egyszerűen delejesen vonz a vízpart. Tavaly Lefkada szigete teljesen rabul ejtett, és még akkor eldöntöttem, hogy visszatérek még - hiszen a mediterrán világban is ritka szépségű partjainak látványával kevés tengerpart ér fel. Az útitársaim, látva a 2008-as lefkadai képeket, hallgatva a szigetről szóló, cseppet sem elfogulatlan
beszámolót, nagyon azt szerették volna, ha oda utazunk augusztus végén. Én viszont úgy gondoltam, hogy mivel az élmény még nagyon friss, idén még más tájat is szeretnék felfedezni - olyat, ahol még sem én, sem pedig a barátaim nem jártak.

Ötletszinten több országvariáció is felmerült, kezdve Egyiptomtól egészen Ciprusig. Viszont amint kicsit is jobban belemerültünk volna a részletekbe, szinte minden nyaralóhely ellen szólt valami: hol kisebb, hol nagyobb dolog. Ekkor elkezdtem nézelődni a görög szigetvilágban, hiszen bár a szárazföldi részek nagy részén jártam már, rengeteg, számomra ismeretlen sziget várt még felfedezésre. A térképek és a fórumok böngészése közben jutottunk el az Égei-tenger egyik szigetéig, az ismerősen csengő nevű Thassos-ig. A takaros kis sziget mellett elég sok érv sorakozott fel. Az egyik fontos szempont volt, hogy autóval könnyen megközelíthető. Ez nekünk tökéletes is volt, hiszen sokszor már maga az út is egy élmény - ráadásul nagy előny, hogy ilyenkor helyben nem kell autó vagy robogóbérléssel foglalkozni, és sem időhöz, sem buszhoz vagy idegen útitársakhoz nincs kötve az utazó. Egy másik fontos szempont a klasszikus turistagyárak elkerülése volt: nem szerettünk volna olyan helyet úticélul, ahol mindent az ember szájába tolnak, mi magunk szeretjük felfedezni a dolgokat. A szigetnek utánaolvasva az is kiderült, hogy Thassosra elsősorban a görögök mennek nyaralni, és ami külön jó pont, hogy nem kapták fel még a honfitársaink sem. Alig néhány iroda foglalkozik itthon egyenlőre a szigettel, így egészen magyarmentes övetezetnek nevezhető - amit én csak megerősíteni tudok, mert nagyon kevés magyarral találkoztunk a 10 nap alatt, amit kint töltöttünk.

Némileg árnyalta a tervezési képünket, hogy több, a szigettel kapcsolatos fórumra is kikerült az az információ, miszerint a sziget augusztus közepén'megtelt', és előre foglalt szállás nélkül nagyon gondolja meg minden oda utazni vágyó. Emiatt elővigyázatosságból kértünk be több szállásajánlatot, de a foglalható időpontok eltértek a nekünk megfelelőtől: így az eredeti tervben is szereplő helybeni szálláskeresés mellett döntöttünk. Én nem féltem egy percig sem, hiszen tavaly a lefkadai út előtt is mindenki azzal riogatott, hogy nem lesz hely, görögök nagy ünnepe, stb - ehhez képest a legnagyobb csúcsán lévő szezonban teljesen jó kis szállást szereztünk, igaz némi járkálást és fáradtságot azért követelt.

Végre elérkezett a nap, amire vártunk, és szombat hajnalban elindultunk. Kicsit később értünk a magyar-szerb határhoz, mint azt terveztük, de aránylag gyorsan átjutottunk. A szerb oldalról a hazánkba bejutni szándékozók (nagyrészük török vendégmunkás) nem voltak ilyen szerencsések, hajnal 3 körül több mint 10 km-es sor állt. Nem irigyeltük őket. Az utunk zökkenőmentes volt, már napkeltétől ragyogó napsütés kísért bennünket az országokon át... egészen Thessaloniki környékéig. Ekkor az ég szépen lassan beborult, felhők burkolták be a környező hegyeket. Amikor lassan eleredt az eső, és elkezdett komolyabban dörögni az ég, picit megijedtem, és csak reméltem hogy Thassoson nem ilyen időjárás fogad majd bennünket. Merthogy az utunkba eső Asprovalta-Vrasna üdülőhelyeken nem fürdött aznap senki, az is biztos volt: jól láttuk a kihalt partot, és az üres napozóágyakat, amikor elhaladtunk mellettük. Fájt is picit a szívem, mert jómagam is nyaraltam Asprovaltán régebben, emiatt rossz volt látni esőben az üdülőhelyet.

Ahogy közeledtünk a kompkikötőhöz, az eső is szépen lassan elállt, a felhők elvonultak, és a megszokott, augusztusi görög kánikulánál kissé hűvösebb időt leszámítva az aggodalmunk is alábbhagyott. Keramotiban, a kompkikötőben köröznünk kellett néhányat, mert a kompbeszállót elég nehezen találtuk meg: még a helybeli halászok is megosztottak voltak a kérdésben. :)

A kompra felszállva, a sziget hegyes-lankás, párába vesző, zöld színű körvonalait megpillantva már éreztük a varázst, hogy itt töltsük az elkövetkezendő napokat. Még a kompunk körül repdeső sirályok hada is mintha azt csivitelte volna, hogy gyertek kedves barátaink, itt jól fogjátok érezni magatokat! Egy frappé elfogyasztása után, nemsokára ki is kötöttünk, hogy búcsút vegyünk a kompozástól jónéhány napig. A szárazföldre lépve rögtön jöhetett az első nagyobb kaland: a szálláskeresés. Egy pici aggodalomra adott okot, hogy Thassos fővárosában kora este, helyi idő szerint 19 óra után szálltunk ki a kompból, tehát sok időnk igazán nem maradt az éjszaka leszálltáig. Nemsokat teketóriáztunk, benéztünk néhány helyi utazási irodába - de aki nem értetlenkedve meredt ránk, az is csak sajnálkozva, széttárt kézzel mosolygott: no apartman, we are full, sorry. Ekkor jött a B-terv: előzőleg is úgy kalkuláltunk, hogy amennyiben nem lesz északon szállás, akkor leutazunk a sziget déli részére, megcélozzuk Limenaria-Pefkari-Potos üdülővároskákat. Már teljesen be is sötétedett, este 9 óra is elmúlt, mire a Limenáriába értünk. A kocsiból kiszállva pár perc ismerkedő séta után megcéloztuk az egyik apartmanházat, ahol már elsőre szerencsével jártunk: a gondnok leányzó kis telefonálgatás után már kísért is fel bennünket a szobába, amit megfelelőnek találtunk, és kis alkudozás utánle is foglaltuk azt.

Másnap elindultunk felfedezni Thassos sokat dicsért, keleti oldalon fekvő strandjait. Útközben meg-megálltunk gyönyörködni a partban, élmény volt végre világos nappal is látni a szigetet: megcsodálni a valóban kristálytiszta vizet, a vízből part mentén kiálló sziklákat. Mivel nagyon ki voltunk éhezve ennyi természeti szépség láttán a strandolásra, elsőre nem is adtuk alább a Paradise Beach-nél. Megtalálni pofonegyszerű volt, jól ki van táblázva, de az útról is jól látható a jellegzetes, stranddal szembenlévő süveghegy miatt. A képeken sajnos nem feltétlenül jön át, de az egyik legjobb Thassosi strand a Paradise, nem hiába oly közkedvelt: finomhomokos a partja, kristálytiszta a vize, valamint a sokszor 2-3 méteres hullámok az élményt is alaposan megadják. Aki nem szeretne beljebb menni, az kint is tud pancsolni, aki pedig kalandra vágyik, annak bent hihetetlen élményt adnak a nagy hullámok. Bár emberek vannak szép számmal, mégsem nevezhető túlzsúfoltnak a strand - elég hosszan húzódik a homokföveny, az emberek pedig szétoszlanak a területen. Van néhány vendéglátó épület, de azokat szerencsés módon homokbucka mögé bújtatták, így a strandról nem nagyon látszanak. Ha bemegy a Paradise beachen az ember a tengerbe, a mosoly az arcon garantált, nem akaródzik kijönni a vízből, sőt függőséget okoz - úgyhogy csak saját felelősségre! :) Érdekesség, hogy a strand jobb oldalán lévő, szinte függőleges sziklafalon kecskék ugrálnak, és legelik a növényzetet. Nem zavaróak, ráadásul sok embernek tetszett ez az érdekes látvány, így mindig akadt valaki aki fotózta őket. :) Nem akartuk hamar otthagyni ezt a remek strandot, így kitartott egész nap a strandolás a Paradise Beachen.

Következő nap Makryammos-t, a Márvány Partot vettük célba, ami a leírások szerint szintén egy közkedvelt és szép strand Thassos-on. Makryammos fizetős strandját nem művészet megtalálni, de az ingyeneshez az útleírásokat követve sem egyszerű eljutni, ugyanis a hegyekben, az erdőben sok a tévútra vezető kitaposott szakasz. Mentségünkre legyen mondva, nem csak mi küzdöttünk meg a keresgéléssel: többször is találkoztunk serényen térképésző, tőlünk információt váró emberekkel.
Végül némi bolyongás után elértük a célunkat, és egy valóban varázslatos kis beach tárult a szemünk elé. Hihetetlenül finom, fehér márványporral borított strand, a kék minden árnyalatában pompázó, majd fehérbe váltó színű tengervízzel - pont olyan volt, mint Lefkadán. A hullámzás itt sem volt sokkal kisebb, mint előző nap a Paradise Beach-en, a különbség annyi volt, hogy itt sokkal hamarabb mélyült a tenger, és a nagy hullámok csupán a parttól 2-3 méterre voltak. A strandon nem voltak sokan, kifejezetten családias volt a hangulat. A fürdőhelyet jobbról balról nagy sziklák övezik, sokan fényképezkedtek ezek valamelyikén, mert kifejezetten egzotikus látványt nyújtanak. Egyébként két ingyenes strand is van Márványparton, mi a kisebbet preferáltuk - a nagyhoz még tovább kell menni az úton, át a márványfejtőn. Nem feltétlenül biztos, hogy megéri továbbmenni: a távolabbi némileg zsúfoltabb, kevésbé hangulatos, és fakultatív kirándulásos hajók is kötnek ott ki.

A következő strand célpontunk Alyki beach volt. Már fentről az útról is jól látni a strandot, mert gyönyörű az öböl, és kilométeres sorban állnak az út szélén a parkoló autók. Mi is úgy gondoltuk, ezen a gyönyörű helyen mindenképp meg kell állnunk, és lentről is meg kell csodálnunk. Nos nem is csalódhattunk volna nagyobbat: bár fentről valóban csodaszép, lesétálva a strand részre szomorúan konstatáltuk, hogy a Alyki varázsa elillant. A vendéglátóhelyek betontalapzatai már 4-5 méterre a víztől elkezdődtek, és erre a keskeny, alig néhány méteres szakaszra van bezsúfolva rengeteg ember. Roppant illúzióromboló volt, de maga a strand sem tetszett: néhol homokos, néhol kavicsos az alja, a fürdőcipő itt elkelt - de a víz sem volt itt olyan tiszta, mint pl. a Paradise beachen. A víztükör itt az öböl védett jellege miatt nyugodt volt, sehol egy hullám - emiatt Alykit még unalmasabbnak találtuk. Érdemes viszont felmenni a dombokra, mivel igen szép kilátás nyílik fentről a tengerre. Kicsit szenvedni kell érte, de a látvány megéri. ;)
Alyki másik strandolós oldala, egy pici, nem kiépített szakasz viszont kifejezetten tetszett - takaros kis beach, embertömeg nélkül, sehol egy tolakodó taverna.

Fentről gyönyörű,

ám sajnos a parton embertömeg...

Alyki a főúttal szemben lévő magaslatról:

Miután elmenekültünk Alykiről, rábukkantunk a legjobb Thassosi strandra: a sziget egyik legvadregényesebb helyén, a kolostor alatt fekvő Archagelos beach-re. Ezt a strandot is jól látni a kanyargós útról, az idevezető ösvényt pedig egyszerű megtalálni. A kocsit célszerű fent hagyni, mivel az aránylag meredek út merő portenger, és a visszaút elég sok autónak problémát jelentett. A kis 4x4-es bérterepjárók az akadályt könnyen abszolválták, de láttunk több komoly autót is elakadni. Alig pár perc séta az olajfa ligetek között, majd egyszer csak elfogynak a fák, és meglátjuk a strandot. Az aránylag széles, kékeszöld vizű öblöt két oldalról meredek sziklafalak veszik közre - élmény a szemnek az itt elterülő tájban gyönyörködni. Az Archagelos partja finomhomokos, aránylag lassan mélyülő, a hullámok a parttól kb. 20 méterre kezdik éreztetni az erejüket. Strandolók mérsékelten vannak, szerencsére kevesen jönnek le ide. Aki szereti a gyönyörű környezetben lévő, egzotikusabb strandokat, annak kifejezetten ajánlott eljönni ide, meggyőződni meg a saját szemével is, hogy nem mindennapi a látvány és az élmény.





A fentebb már említett Makryammosnak, a Márványpartnak van fizetős strandja is: ezt sokkal egyszerűbb megtalálni, mint az ingyenest, mivel közvetlenül a betonút mellett van a bejárata. Egy fél nap erejéig ide is érdemes lehet ellátogatni, mivel szép kis beach. Egy üdülőkomplexumban fekszik, amelynek a területén takaros kis kőházakat építettek mindenfelé. Még mini-állatkert is van, bár néhány egzotikusabb madáron és őzfélén kívül mást nem láttunk.




Azonban ha rövid Thassoson a rendelkezésre álló idő, akkor nem ezt, hanem az ingyenes Makryammos beach-et javaslom - bár körülményesebb megkeresni, és jóval kisebb - de festőibb, és hangulatosabb is.

Potos South beach egy kellemes, nem kiépített, piciny strand Potos üdülővároska délkeleti részén, a városból kivezető út mellett - tábla is jelzi. Tiszta víz, kellemes világoskékes-zöldes árnyalatok, közepesen mérsékelt létszám jellemzi. Némibúvárkodásra is van lehetőség a strand jobb oldalán: néhány kisebb halfajta, köztük tintahalak figyelhetőek meg a kövek között. Hullámzás minimális és nem is mélyült túlságosan hamar: úszni nem tudóknak kellemes kis fürdőhely.


Nagyon tetszett a Trypiti beach, ami a sziget délnyugati csücskében található, felkapott fürdőhely. Több száz méter hosszú, közepesen kiépített strand, emberek vannak, de itt sincs zavaró tömeg. A tenger színe fantasztikus, a part menti 4-5 méteres sávban halványzöld, majd hirtelen kékbe vált. A strandról a távolba tekintve egyébként jól látható Limenaria és Potos is.



A Golden Beach-re, Thassos legnagyobb strandjára nem voltunk túlságosan kíváncsiak, hiszen több kilométer hosszan elhúzódó, teljesen átlagos strandról van szó, de természetesen strandoltunk ott is, mégpedig Chrissi Ammoudia-t céloztuk meg. A zsúfoltság itt sok esetben már-már elviselhetetlen augusztus közepén, kora délutánra már csak zsebkendőnyi területek maradnak üresen a homokfövenyen. Szép látvány viszont a strand északi oldalán található, két különleges, vízből kiálló szikla - ezekről ugrálni is lehet, mi is jól szórakoztunk. A tenger viszont itt mintha nem lenne olyan tiszta mint a többi Thassosi beachen (enyhén tengerifüves) és a homok sem volt olyan finomszemcsés mint pl. a Paradise-on.

Golden Beach, Chrissi Ammoudia:

Thassos fürdőhelyei közül nekünk legjobban a déli és a keleti oldalon találhatóak jöttek be: a sziget itt jobban bővelkedik vadregényes, hegyes, sziklásabb tájban, a strandok közül pedig itt vannak a legszebbek, ráadásul ezek között szép számmal vannak finomhomokos aljúak. A nyugati oldalon is vannak szép strandok, de azok tipikusnak mondható kavicsos-sziklás strandok, semmi extrát nem láttunk bennük. Fürdőcipő a strandok többségénél nem szükséges, csupán 1-2 olyan hely van, ahol jól jöhet. Búvárkodni leginkább a kisebb,nyugodt vizű öblökben lehet, ahol a hullámzás nem zavaró. A víz alatt nincs túl sok látnivaló, a strandok közelében néhány kisebb halfajt, kagylókat, rákokat, tintahalakat lehet megfigyelni.
Thassos partvidéke:

Thassos-on a kolostort mindenképpen érdemes meglátogatni, mivel gyönyörű kilátás nyílik a tengerre, a sziget partvidékére, és maga az épület is szép látvány belülről.
Kilátás a kolostorból:

Azonban ha rövid Thassoson a rendelkezésre álló idő, akkor nem ezt, hanem az ingyenes Makryammos beach-et javaslom - bár körülményesebb megkeresni, és jóval kisebb - de festőibb, és hangulatosabb is.

Theologos falucska egy régi, Thassosi település, kedvelt kirándulócélpont a turisták körében a hagyományos épületei, palatetős házai miatt. Valóban érdekes látványosság lehet, azonban aki járt már másfelé görög faluban, azt nagy meglepetés nem fogja érni - így minket sem ért. Potosból 10 perc autókázással, könnyedén elérhető.

Ami kissé keményebb dió volt felfedezés szempontjából, az a Szirének Medencéje volt. Közkézen forog néhány útleírás a tengerszem megközelítéséhez, de ezeket felhasználva mi képtelenek voltunk megtalálni, pedig nem vagyunk elveszett emberek: úgy vettük észre, vagy nagyon régen születhettek ezek a leírások, vagy nagyon felületesek voltak. Tehát: Astris előtt (Aliki felől) az Aeria Hotel közelében kell figyelni a Studio's Seirines táblát. Az odavezető út minőségével kapcsolatban viszont egyet tudtunk érteni a beszámolókkal: a legrosszabb út a szigeten valóban itt található. Csak komoly idegrendszerrel, és strapabíróbb autóval javasolt nekivágni, ugyanis a 'katasztrofális' sem elég kifejező jelző arra a szakaszra. Egy döntött, csupán alig több mint egy méter széles, betonból öntött utat kell elképzelni, amelynek az egyik fele mintha leszakadt volna. Ehhez egy jó 20-25 centis esést követően rettentő nagy tankcsapdákkal borított földút kapcsolódik - még egyesben is lehetetlen a kocsi aljának lekoccolása nélkül végigmenni. Miután túlesett az ember ezen a horror szakaszon, kicsit jobb minőségű úton lehet haladni, majd a kőháznál célszerű leparkolni a kocsit, ugyanis negyed órás séta következik a kanyargós, autóval már nem bevehető földúton. És hogy megéri-e a szenvedést a Szirének Medencéje? Túlzás nélkül állíthatom, hogy igen! :)

Élőben nagyon különleges látvány ez a képződmény: több méter magas, függőleges sziklafalak árnyékában egy tengervízzel telt üreg, ahová be-becsapnak a hullámok. Gyönyörű tiszta, zöld vizében fürdeni is lehet, sőt kötelező is, hiszen az idevezető út rendesen megizzasztja az embert. :) Kissé vigyázni kell, hogy nehogy kivigye az embert a tenger kimászáskor a nyílt vízre, mert akkor baj lehet, de mindenki óvatosan abszolválta a feladatot.

A kirándulásokra, strandolásokra a legjobb kiindulópont a sziget déli részén lévő települések egyike, amennyiben autóval vagyunk. Az aszfaltutak döntő többsége jó minőségű, és a Thassos-on vezetés sem igényel különösebb tudást. Még a hegyesebb szakaszokon sincsenek óriási meredélyek az út mellett, a kitáblázás is többnyire egyértelmű. Limenaria kellemes üdülő település, gyalogosan húsz perc sétával minden elérhető. A városka part menti sétányán egymás mellett sorakoznak a kávézók és a bárok, de éttermekből is bőséges a választék: döntő többségükben igen finoman készítik az ételeket. Sok helyen lehet hallani, hogy Thassos kifejezetten olcsó sziget, de ez nincs teljesen így: a szárazföldi üdülőhelyeknél min. 20-25%-al drágább árakkal találkoztunk mindenfelé.

Limenaria éjjel:

Thassos egyik komoly exportcikke a méz, ami egyébként nagyon finom, ajánlom is mindenkinek hogy kóstolja meg a helyi mézfajtákat - szinte biztos hogy otthonra is fogtok vinni belőle. :) Ahol méz van, ott méhek is vannak, emiatt néhány utazó az útibeszámolójában hajlamos a méhekről úgy írni, mint mindenhol ott lévő kellemetlenségről. Nos mi a méhekből annyit tapasztaltunk a 10 nap alatt, hogy láttunk néhány kaptárat, amik időnként a hegyoldalakat díszítik. Ami magukat a méheket illeti, csupán egyszer találkoztunk velük: egy locsolócső körül láttunk legyeskedni egy kisebb csapatot, amit a békesség kedvéért inkább kikerültünk, lesétáltunk az ösvényről az olajfák közé. A szigeten kiváló lehetőségek vannak túrázásra: még a legnagyobb forróságban is zöldellő erdők, olajfaligetek várják a természetkedvelő embert.

Gyönyörű, tiszta vizű, kékes-zöldes színben játszó strandok, vadregényes tájak, zöld erdők, vendégszerető helyiek, barátságos hangulatú tavernák, finom étkek, gondtalan mediterrán életérzés.


Aki szeretné felfedezni az Égei tenger eme gyöngyszemét, ne habozzon, és engedje hogy őt is elvarázsolja Thassos - garantáltan nem fogja megbánni.

ha van időd, olvass el további kiemelt útleírásokat:
/lefkada
/thassos
/mallorca
/kefalonia